Pécsen tették fel először a nyilvánosság felé fordulva a kérdést: Miért mennek/mentek el a tehetségek Magyarországról? A felvetés azonban újabb kérdést szül, kérdések egész sorozatát. Vajon ki a felelős ezért a jelenségért? Több lehetőség kínálkozik egy másik országban, kultúrában a tehetség bizonyítására? Megmaradhatnak-e a kötődések a távolból? A megbecsülés és az elismertség, a tehetség nagyobb támogatása a vonzó művészeink, orvosaink, építészeink számára? Vagy csupán a sokkal kielégítőbb anyagi javak motiválják a távozókat? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat az El | Away projekt és indulatmentes párbeszédet hirdet mindenki számára egy programsorozat és egy honlap segítségével.
A megnyitón elsőként felszólaló, a teljes projekt megálmodását és létrejöttét jegyző Patartics Zorán arra vállalkozott, hogy megkérdezzen más-más szférában dolgozó embereket, művészeket, kutatókat, szociológusokat, politikusokat, szakembereket az elvándorlás és a más országban/városban való kiteljesedés jelensége miatt. A pécsi építész a fontos témát felvető rendezvénysorozat keretében kezdeményez párbeszédet és együtt gondolkodást. Ennek az egyik formája az Interneten megnyitott fórum-oldal, ahol mindenki elmondhatja tapasztalatait, észrevételeit, véleményét a sokakat érintő üggyel kapcsolatban. A projekt eszmei része mellett építészeti, irodalmi, színházi és zenei programsorozatot szervezett segítségeivel, hiszen a probléma nem csupán egyetlen művészeti területen jelentkezik.
Sok bírálat éri napjaink építészeit országszerte, mégis elgondolkodtató, hogy ezek a szakemberek milyen szép sikerekkel büszkélkednek külföldön, ahol művészetük tovább fejlődik és kibontakozik; megbecsült tagjaivá válnak a jóléti társadalomnak, melyben élnek.
A kiálltás molinóit áttekintve különös felismerés, hogy a huzamosabb ideje külföldön élő, vagy külföldi alkotótárssal dolgozó építészek stílusa miként formálódik az újonnan megismert architektúra hagyományai által. Az adott ország írott vagy íratlan építészeti stílusához alkalmazkodik a tervező, munkáit a helyi lehetőségek, a környezetben, társadalomban tapasztalt ingerek, építkezési szokások inspirálják.
Ez a természetes folyamat teszi egyedivé munkájukat és a kiállításon is jól kivehető, megkülönböztethető stílusukat. Mindez a visszatérő magyar tervezők által hazánkba álmodott épületekben és azok terveiben is megmutatkozik, de több építész nyúl vissza a korábbi stílusok jellegzetességeihez is - így a Pécsett újra felfedezett Bauhaus-hoz, így színesítve városaink arculatát. A szépen rendezett kiállításon a földre ragasztott nagyméretű vörös nyilak vezetik végig a látogatókat a rövid életrajzok és a tervek kópiái között. A nyilak az elvándorlás szimbólumai, melyek a Nádor Galéria téglákig csupaszított vagy inkább belsőépítészeti felújítás előtt álló, és abban szándékoltan meghagyott tere, valamint a design-elemként funkcionáló hatalmas vaskövek jól rímelnek a tablók letisztult, hosszúkás alakú vonalvezetéséhez.
Patartics Zorán fontosnak tartja kiemelni, hogy nem akar ítélkezni senki felett, egyéni döntés az elvándorlás vagy maradás, célja inkább csak az okok felkutatása, a jelenség megfejtése és lehetőség szerint az, hogy találjuk meg a módot arra, hogy ezek a tehetséges emberek itthon is érezzék magukat jól annyira, hogy ne más országban vagy városban keressenek dicsőséget.