Már nem építési területként rontja a városképet a Kodály Központ épülete, november 23- tól ugyanis Pécs városának egyedi, impozáns, meghatározó tulajdonává vált. Sokan sokfélét mondanak róla, mi ott jártunk, megnéztük, most pedig véleményezünk.
Ilyen típusú komplexumok felé igyekezve mindig begörcsöl a gyomrom. Egy feszült, sznob hely képe lebeg a szemem előtt, ahol fényűző s egyben unalmas koktélpartikon kortyolja pezsgőjét a felső tízezer krémje. A Kodály Központ első látásra pont ilyennek tűnt, a belső meleg, barátságos kisugárzása azonban rácáfolt a képzelgéseimre. Modern, de mégis tekintélyt parancsolóan hagyományhű az épület, már ha színházszerű kialakítását tekintjük.
Ha szentimentális akarnék lenni, azt mondanám, a találkozás szerelem első látásra, amit földhözragadtságunk okán nem vallunk be sem magunknak, sem szerelmünk tárgyának. Az első pillantás után a Kodály Központ hosszasan udvarol nekünk, duruzsolja fülünkbe csábító dallamait, majd a folyosók örvényléséből megszületik az első csók, mikor betáncolunk a hangversenyterem romantikus fényeivel átitatott falai közé. Innen két út vezet: a beismert szerelem vagy a teljes elutasítás… De maradjunk inkább a racionalitás talaján!
Mintegy mézesmadzagként említem csak a szöveges feladaton töprengő matektanároknak és azoknak, akik számokban gondolkodnak: 20 méter magas, 54 méter hosszú, 24 méter széles, 11 ezer négyzetméteres helyről van szó, ami 999 ember befogadására alkalmas. A színpad és a nézőtér mozgatható, ideális tehát bálok lebonyolítására, vagy olyan neves előadók koncertjeit is ide szervezhetik, akik eddig - valljuk be - az arra méltatlan POTE aulájába kényszerültek.
A félig szocreál, félig óvárosi és kispolgári épületek hadából kimagasló masszív, mégis lágy vonalvezetésű EKF harcost a legmodernebb hang-és fénytechnikai eszközökkel vértezték fel. A koncertterem európai viszonylatban is leigázta már a hasonló létesítményeket, bátran nevezhetjük tehát az egyik legjobbnak. A teremben mellesleg nincs térerő- szándékosan, persze, hiszen minek is kell üzembe helyezett mobiltelefon, mikor épp kikapcsolódunk? Az akusztikáját páratlannak mondják, amivel a koncerteket követően maximálisan egyet kell értenem. Igaz, hogy nem minden hétvégémet töltöm hangversenytermekben, de még így is feltűnt, mennyire tisztán, hibátlanul szólaltak meg a hangszereket a csigaházban.
Apropó, csigaház! A minta és a létesítmény közt több kapocs is felfedezhető. Anyagában (mészkő) és szerkezetében (folyosók áramlási vonala) egyaránt hasonlítható hozzá a Kodály Központ. A csigavonal a zenében ugyanúgy visszaköszön: a Fibonacci-sorozatban, a hegedű nyakán, vagy épp a fülünkben, hogy a már megszűnt pécsi zenekar, a Kispál és a Borz Csiga című számát ne is említsük.
Egyébként egyetlen szabályos vonal nincs az épületben, ami maximálisan előnyére válik. Pontosan annyira ferdék, illetve asszimetrikusak, hogy még kényelmes a szemnek rajtuk pihenni, de pont annyira egyenesek, hogy a folyosók dőlt ülősorairól ne guruljunk le színes üveggolyó módjára.
Ha az összhangtól leesett állunkat összeszedtük, megéri a burkolatra vetni egy pillantást. Az enyhén burzsoá hatású óarany falak, a néhol már feleslegesen sok üvegfelület, és az itt-ott bevillanó piros kárpit meglepő módon harmonizál egymással. Bátrabban használtam volna a vagányabb színekből, vegyítve némi tradicionális mintával, utalva a modern épület és az ősi zenei kultúra ambivalens viszonyára.
Amit hátrányként említenék, hogy a nagy külső felületből adódó lehetőségek ellenére sehol
nem láttam napkollektorokat, holott ezek ára öt év alatt megtérül, és szükségleteinknek minimum a felét fedezni tudják. A megújuló energiaforrások alkalmazására már csak azért is szükség lenne, mert 400 millió forintos támogatási igényt nyújtottak be a pécsi országgyűlési képviselők, ugyanis becslések szerint e pénzösszeg nélkül csak takarékon égne a Kodály Központ lángja. A napkollektorok alkalmazása a tervező céget is pozitív színben tűntette volna fel, bár így sem panaszkodhatnak a visszajelzéseket illetően.
Összességében véve egy egyszerű szót akasztanék a Kodály Központ kilincsére: szép. Nagy, átlátható belső tér, aszimmetria, kellemes anyagok ötvözete és nem utolsó sorban könnyed kikapcsolódási lehetőség köszön vissza a ház leendő vendégeinek.
Írta: Anni
Eddig nem volt még példa Magyarországon arra, hogy egy vidéki intézmény nemzeti fenntartásba került volna. Nos, a jég megtört a kormány döntése értelmében az állam átveszi a pécsi Kodály Központ fenntartását.
„A Pécsi Műhely valóságos és élő. Nem is kérdés, hogy Pécsnek ezt a város szövetébe beivódott jelenséget mennyire kell őriznie és ápolnia. Korlenyomat egy társadalmi, politikai, kulturális és gazdasági átalakuláson átment világé, melyre mindenki a maga módszerével reagált. Munkásságuk magas szintű reakció. Hasonló progresszív, nemzetközi szintű eseményt nem sok város tud felsorakoztatni.” -Sárvári Zita
Az EKF utolsó programjaként hirdetett szilveszteri mulatság 29-én, a Kossuth téren, 16 órától nyitja láthatatlan kapuit. A magyar nyelvterületek tánchagyományaiból kaphatunk ízelítőt aznap. 18 órától az EKF program nagyköveteként számon tartott Mecsek Táncegyüttes, nem sokkal 20 óra után pedig a kaposvári Somogy Táncegyüttes fellépését tekinthetjük meg. A két produkció közt Csizi Péter, a Megyeszékhely alpolgármestere mond köszöntőt.
