„1928-1980 között a Képzőművészeti Főiskolán, Kolozsváron tanul; 1936-1939 között, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa. 1947-ig Budapesten, majd a baranyai Alsószentmártonban, 1960-tól haláláig Pécsett élt. Tanított a Pécsi Művészeti Gimnáziumban, művészeti titkára volt a Dél-Dunántúli Képzőművész szervezetnek. 1971-ben Munkácsy-díjat kapott. Munkásságában meghatározó erejű a táj és a környezet, amely mindvégig alapvető festőélménye. Képei a sárga, a kék és a vörös színekre s azokon belül is az árnyalatokban gazdag színvilágra épülnek. A falu mindennapjait, a szőlődombokat, kertek virágait festette a francia fauves, a német expresszionisták kései utódaként. A 70-es évek virágcsendéletein az elvontság határáig oldódik fel a tárgyszerűség, a kompozíció szerepét átveszik a színek.” Aknai Tamás művészettörténész
