Ybl-díjas okleveles építészmérnök, okleveles városépítész és városgazdász szakmérnök, okleveles műemlékvédelmi szakmérnök, címzetes főiskolai tanár. Szigetvári János 1954-ben kapta meg építészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem építőművész tagozatán. 1954 és 1898 között a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott. A hagyományok és az értékek megőrzését mindennél fontosabbnak tartotta, ezért vett részt önkéntesen három ízben is árvízkár helyreállítási munkákon, 1956-ban, 1965-ben és 1970-ben. Szabadidejében járta a falvakat, nem csak Baranyában, hanem szerte az országban, sőt határainkon túl, Erdélyben és Bukovinában is. Legkedvesebb munkái: Magyarlukafa - „Kismesterségek” alkotóház, Ófalu - Német tájház, Botykapeterd - Messzilátó Csárda, Nagydobsza - Talpas tájház, Lúzsok - Faluház. Az ormánsági festett famennyezetű református templomok rekonstrukciója: Kovácshida, Kórós, Adorjás, Drávaiványi, Nemeske. A falukutatási és népi építészeti tapasztalatainak és tudásának összegzésére könyvet állított össze Népi építészetünk nyomában címmel. Népi építészeti kutatásaiért, a rekonstrukciós tervezés terén végzett tevékenységéért 1979-ben Ybl Miklós-díjban részesült. Nyugdíjasként örömmel vállalta el, hogy megtervezzen egy római katolikus templomot.
