A magyar limnológia és hidroökológia világhírű kutatója, iskolateremtő egyénisége. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett biológia szakos tanári diplomát (1935). A prágai Károly Egyetemen a világhírű Pascher professzor hatására lett algológus. A pápai Állami Tanítóképző Intézet után (1938-40) a budapesti Állami Tanítóképzőbe került, majd 1948-ban a Pécsi Pedagógiai Főiskola professzoraként megalapította a Növénytani Tanszéket és a Botanikus Kertet, amiért az oktatásügy kiváló dolgozója és a népművelés mestere (1955) lett. 1956-ban koholt vádak alapján megfosztották tanszékétől és a Szegedi Tiszakutató Állomásra helyezték. Univerzális ismerettel rendelkező limnológusként nemcsak az összes hazai vizek kutatásában alkotott kiemelkedőt (115 tudományos közlemény), hanem a Nemzetközi Amazonas Projekt gyűjtéseinek feldolgozásával is. Közben katedra nélküli vándortanítóként a fiatal algológusok több generációját nevelte fel. 1990-ben rehabilitálták és megvédte akadémiai doktori értekezését. A Janus Pannonius Tudományegyetem címzetes egyetemi tanáraként részt vett az egyetemi biológusképzésben. 1997-ben elnyerte a Szlovák Akadémia legmagasabb kitüntetését a Holuby-emlékérmet, 1998-ban az MTA Eötvös-koszorúját, és Pécs város díszpolgárságát.
