Bányamérnök, a műszaki tudományok doktora. 1957-től a Szénbányák Kutatási Osztályát vezette eredményesen a mecseki bányaveszélyek megszüntetése, hatásaik csökkentése érdekében. Legjelentősebb alkotása a váratlan szén- és gázkitörések bekövetkezésének okára vonatkozó feszültségtorlódási elmélet kidolgozása és a hidraulikus úton végzett előzetes anyagkivétel. Jelentősen csökkent ezzel a gázkitörések (és az ebből származó halálos balesetek) száma. 1971-ben jelent meg könyve, a "Szén- és gázkitörések leküzdése". Nagy szerepe volt abban, hogy Pécs neve ismertté vált a bányászati tudományos világban.
