1929-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. Mecsekszabolcson bányaorvosként elsőként vizsgálta a szilikózis megbetegedést a pécsi szénmedencében. 1939-ben Szilikózis c. munkájával habilitált, és az Ángyán-Belklinika magántanára lett. Fontos szerepe volt abban, hogy 1944-től foglalkozási betegségnek ismerték el a szilikózis megbetegedést a mecseki szénbányászatban. Volksbund-ellenes magatartása miatt politikailag nem kívánt személlyé vált, ezért 1941-től 1944-ig kórházigazgatóként Bánffihunyadon élt családjával. 1945-1947-között Tolna megyei nemzetgyűlési- illetve országgyűlési képviselő. Később tüdőgondozók főorvosa és kórházi röntgenorvos volt.
