2010. 08. 04.
Keddtől péntek délelőttig workshopokon veszünk részt a StadtBauRaum száz éves épületében, az Oberschui tárnalejárat felett. a hatalmas csarnok kék székeire telepedve délelőttönként Chris Seidler zene és színpadi tréningjein énekelni, és színpadon mozogni nyílik lehetősége a csoportnak. Az idő rövidsége miatt szinte azonnal a péntek esti előadás szerkezetét rendezi meg Chris. A fekete hajú és többnyire teljesen feketébe öltözött nő nagy hatást gyakorol a csoportra. Izgalmas zenéket válogat össze, s egyszerű, de hatásos mozgást társít hozzá, hogy azok is magabiztosnak érezhessék magukat a színpadon, akik még ahhoz annyira nem szoktak hozzá. A közös próbák, zenélés és éneklés egyre inkább összekovácsolja a csapatot, kiderülhet, ki miben tehetséges, ki kivel tud jól együtt dolgozni, s a második napra már szinte minden olajozottnak tűnik. Az egyszerű és hatásos megoldások remélhetőleg lenyűgözik majd a közönséget.
A rövid ebédszünetet követő délutáni időszakban Daniel Zorg vezetésével a „képzőművészet” felé vesszük az irányt. Ceruza vázlatok után, szinte pár vonásnyi tervezéssel az udvaron felállított óriás vásznak beszínezésére vállalkozik a csoport. Az eddigi évek akril technikája után idén valami újba fogunk. Daniel a Ruhr-vidék, és kimondottan Köln ismert és elismert graffiti művésze. Lelkesen támogat minden populáris, utcai képzőművészeti kezdeményezést, így szívesen csatlakozott, hogy a program révén a graffiti szebbik arcát mutathassa meg. A csoport hasonló elánnal vetette magát a festés, a „fújás” világába, s a hatalmas színes foltok hamar formát nyertek, s az asztalon megálmodott képek ragyogva kerültek át a vásznakra. A graffiti csodája, hogy a festék mindig tökéletesen fedi az alatta lévő réteget – sokan ezt látják a hátrányának –, s így hamar korrigálható, ha egy vonal vagy szín nem a megfelelő helyen volna. A közös festés, a közös zenéléshez hasonlóan segít, hogy hidak épüljenek a csoport tagjai közt, s hogy a hasznosan eltöltött idő építse a közösséget is.
Ennyi fárasztó munka után jól esik a pihenés. Szerda este egy híres helyi szakács, tévés személyiség Heinrich Wächte mutatja be nekünk a vidék ízeit. Sajnos, vagy szerencsére itt csak rövid leírásokat van módunk közölni.
Íme a menü:
Ärpel und Schlat mit Frikadellen – a főtt burgonyát némi sóval és ecettel elkeverve salátát adunk hozzá, feltétnek fasírtot javasol a szakács.
Kartoffelpuffer – reszelt nyers burgonyát tojással, borssal és apróra vágott vöröshagymával elkeverve állni hagyjuk, majd közepesen meleg olajban párnácskákat sütünk belőle, tálaláskor almaszószt és savanykás barna kenyeret adunk mellé, aki édesebben szereti cukorrépa sziruppal vagy mézzel is meglocsolhatja.
Pfefferpotthast – marharagú kicsit másképp. A rengeteg hagymával feltesszük főni a húst, melyhez kilónként két evőkanál feketeborsot, némi sót és babérlevelet adunk. Főtt burgonyával és csemege uborkával kísérve tálaljuk.
Armer Ritter – a szegény lovag gyakori és kedvelt egyszerű desszert. A tojásba és tejbe forgatott száraz kenyér vagy kalácsszeleteket olajon arany barnára sütjük, s tálaláskor vaníliás fahéjas cukorba forgatjuk.
