A Janus Pannonius Múzeum régészeként a baranyai falvak sokaságát bejárta régi ásatások helyét azonosítva, új leletmentéseket végezve, szívvel-lélekkel mentve a múlt emlékeit. Munkái között olyan fontos ásatások voltak, mint az első hitelesen feltárt római kocsitemetkezés Kozármislenyben, a majsi kora Árpád-kori temető, a pécsváradi apátság és vár kutatása valamint a feketekapui feltárás, amelyet 1971-től folytatott felesége, Zoffmann Zsuzsanna segítségével. Egy ideig szakfelügyelőként, és haláláig a múzeumi alapítvány kuratóriumi tagjaként követte az intézmény életét. Miközben a Kárpát-medence egyik leggazdagabb és legjelentősebb avar kori temetőjének feltárásán és leletanyagának értékelésén fáradozott, számos konferencián tartott előadást, több hazai és külföldi kiállítás rendezésében is részt vett. Tudományos kutatásai során elért eredményeiért Rómer Flóris díjat, kiállításrendezői munkásságáért Nívó díjat és - sajnos már csak halála után, - Széchenyi emlékérmet kapott.
