A pécsi Zsolnay-gyár épületegyüttese a sikeres magyar ipar történetének, de a magyar képző- és iparművészetnek is fontos és patinás helyszíne. A történetének legjelentősebb átalakulásán átmenő területen a Európa 2010-es Kulturális Fővárosának egyik kulcsprojektje, a Zsolnay Kulturális Negyed születésébe pillanthattunk be a napokban.
A 2010-2011 során szakaszosan elkészülő terület kisebbik része új szerepet kap: egyetemi kampusz lesz, nagyobbik részén pedig olyan kulturális negyed formálódik, amelybe továbbra is illeszkedniük kell a védett és ipartörténetileg fontos építményeknek. A felújítás-átépítés alatti épületek értékét tovább növeli az, hogy legtöbbjüket korabeli Zsolnay-termékek díszítik. Az itt gyártott építészeti kerámiaelemeket, csempéket, míves plasztikai alkotásokat magukhoz a gyárépületekhez is felhasználták, így a gyár nemcsak termelőüzem, hanem „bemutatóterem” is volt. Északi kapuján belépve ezért érezhetjük magunkat egy pillanatra a budapesti millenniumi földalatti megállócsarnokában, de az északi raktárépületen a gyár nagyszabású bécsi munkájának, az Equitable biztosítópalota csarnokának díszfülkéi és burkolócsempéi is láthatók.
A legmagasabb gyártornyon az Országház belső udvarainak Steindl Imre által tervezett, növényi motívumokkal ékes domborműveit és a belső peremek bizarr formájú toronydíszeit is felismerhetjük. Igazi kihívás tehát a szakembereknek, hogy a leendő Zsolnay kulturális negyed átépítéséhez kapcsolódóan a gyár fénykorából származó kerámiákat is meg kell óvniuk és újjá kell varázsolniuk. Hiába maradtak meg az eredeti formarajzok, a mai technológiákkal nem könnyű újragyártani a hiányzó részeket. (Ezt a speciális, ám sokrétű feladatot a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. végzi Asztalos György vezető restaurátor koordinálásával.)
Csak a műemléki védettség óvhatta meg a teljes megsemmisüléstől a Zsolnay-család mauzóleumát, amely az öthektáros gyárterület feletti dombon áll. E helyről a gyáralapító Zsolnay Vilmos is szívesen nézegette birodalmát. A neoromán stílusú, henger formájú sírkápolna és nagyvonalúan kiképzett környezete 1906-ra, az alapító halála után hat évvel készült el. A fallal védett sétányon át megközelíthető, kővel burkolt mauzóleum alsó szintje adott szolgált végső, vagy legalábbis annak szánt nyughelyként Zsolnay Vilmos és családtagjai számára. Az épületet Zsolnay veje, Sikorski Tádé tervezte, míg belső berendezése (oltár, gyertyatartók, kripta) Apáti Abt Sándornak, a gyár egykori szobrászművész-tervezőjének munkája. Az épület több mint hatvan esztendeje tartó szörnyű hányattatás után, a végső pusztulás széléről újul meg végre, méltó módon állítva emléket a magyar ipar és designtörténet nagyszerű alakjának. A Zsolnay-történet legsúlyosabb adósságát törleszthetjük e jelenleg zajló beruházással.
A mauzóleum kúp alakú tetejét zöld mázas cserép fedi, csúcsán pirogránit kereszttel. Kerek ablaknyílásait szétterülő szárnyaikkal angyalfejek óvják. A kápolna belsejét körben vajszínű alapon arany és zöld rajzolatú mázas csempék borítják. A néhány nappal ezelőtti „sajtóbemutatón” már a frissen restaurált, szecessziós hangulatú, aranyló csillagokkal borított égszínkék kupolabelsőt tagoló szeráfsor kerámiafiguráiban gyönyörködhettünk. Az Isten dicsőségét zengő mázas figurák és környezetük „újjászületése” Molnár Gabriella és Czebe István restaurátor mesteri munkája.
A kápolna északi részén falhoz simuló, eozinos mázas pirogránit remekmű (oltár, örökmécses és gyertyatartók), illetve a földszintjén vágott, kerámia peremmel szegélyezett kör alakú nyíláson át a mélyben látható – de csak kívülről megközelíthető − kriptarész közepén álló eozinos mázas szarkofágnak és környezetének restaurálása még várat magára. Az alsó szint felsejlő kőburkolatán a budavári Mátyás templom kerámia padlózatának kiosztása ismerhető fel. A középütt álló, négy kandeláberrel körülvett eozinos szarkofág keleti oldalának dísze az a Zsolnay Júlia által − édesapja kérésre − tervezett, Pécset jelképező öttornyos dombormű, amely a Zsolnay-gyár márkajele is lett. A síremlék másik oldalán Zsolnay Vilmost profilból ábrázoló tondó látható. A körben elhelyezkedő kifosztott, meggyalázott sírfülkék zöld árnyalatokat váltó keresztmintás csempéi is végre megújulhatnak. A sírhelyre felújítása után csak a kékes mázas kerámia korláttal határolt opeinonon keresztül felülről tekinthet le a látogató.
A rendkívüli türelmet igénylő rekonstrukció főszereplői a szigorú előírásokat betartó restaurátorok (akik a még szigorúbb zsűri szeme előtt dolgoznak). Vörös Gábor, a beruházás vezetője már korábban elmondta, hogy minden kicserélendő Zsolnay-kerámiát kézbe vesznek, szinte „szagolgatnak”, mielőtt végső helyükre kerülnének. A teljesen felújított együttes várhatóan októberre készül el.
A sírkápolnához tartozó területet egykor pirogránit idomokkal fedett terméskő fal övezte, a felfelé vezető út két oldalán pedig negyvenkét fekvő oroszlán őrködött. Az oroszlánokat és más elemeket néhány épségben megmaradt példány alapján gyártotta újra a pirogránit-üzem. Az eredetileg sómázas figurák színruhájukat megőrizve − a mai környezetvédelmi előírásoknak megfelelő mázazással − jelenleg raktárban gubbasztva várják jósorsukat. Addig azonban nem kerülhetnek eredeti és végső helyükre, amíg a területet nem biztosítja az önkormányzat, amely további tíz évig lesz ennek gazdája. A remények szerint októberben nyíló mauzóleum az utóbbi időszak legköltségesebb, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő felújítása: 450 millió forint a végső összeg, ebből 300 millió a kerámiák újragyártása.
A tervek szerint a látogatók a Zsolnay-negyedet az előtte elhaladó 6-os főút másik oldaláról induló, felette átvezető hídon közelíthetik meg a legegyszerűbben. Itt egy fogadóépület és parkolók is várják majd őket. Bejárat természetesen lesz még az északi Felsővámház és a Major utca felől is.
A régi főbejárat mellett már készen áll az egykori családi otthont is befogadó, Sikorski-háznak nevezett épületrész. Új funkciójában a New Yorkból Pécsre költöző Gugyi-féle magángyűjteménynek ad helyet. Ritka szép Zsolnay díszkerámia darabjaival ez a gyűjtemény lesz a Zsolnay-negyed egyik első látogatható attrakciója. Az épület főbejárata feletti ívben a Klein Ármin által mintázott, Michelangelo világát idéző mázas kerámia aktpár a Steindl Imre által tervezett budapesti Múzeum körúti egykori Műegyetem − a közelmúltban szintén példásan felújított − homlokzatát díszítő sorozat egy másodpéldánya. A puritán, hófehér belső terek az itt-ott felcsillanó csempefal-részletekkel méltó környezetet teremtenek a színpompás kiállítási tárgyaknak. A belsők műszaki előkészítése befejeződött. A kiállítás termei, illetve a kiszolgáló egységek, irodai helyiségek gyakorlatilag készek.
Az emeletről a gyárudvarra kitekintve a szemközti domboldalon látható a Bóbita Bábszínház leendő lakhelye. A röviden csak „DOZSÓ”-nak nevezett egykori Doktor Sándor Zsolnay Művelődési Központ ma még szélfútta tetejű épülete alatti udvarban már állnak a leendő Pécsi Galéria időszakos kortárs művészeti kiállításoknak otthont adó, félig földbe süllyesztett, funkcionalista épületének beton szerkezeti elemei. Ez az egykori üzemcsarnokok helyére épül, mögötte emelkedik a leendő planetárium kupolaszerkezete.
Mellettük csak egy betontalapzatból kikandikáló vasoszlop őrzi helyét annak az orientalizáló, minaret formájú toronynak, amely szintén restaurátorok keze nyomán újul meg. Furcsamód a gyárudvaron felépített egykori jégvermet jelölte ez a keleti építészetet megidéző kerámiaremek, a bécsi Zacherl gyárépület homlokzatát koronázó kupola előtti toronypár másodpéldánya.
A többszintes központi épületegyüttes egyelőre még nyílászáróktól megfosztott, feltépett vagy lecsupaszított, néhol pucér falszakaszok kísértetkulissza-együttese. A napfényben felcsillanó kerámiadíszek, kihagyott majolikafrízek utalnak csak arra, hogy nem hétköznapi környezetben járunk.
Merza Péter, a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt fejlesztési igazgatója vezetésével ráadásként a külső állványzatait napokkal ezelőtt levetett koncertközpont tömbjéhez is ellátogathattunk.
A Keller Ferenc, Hőnich Richárd, Fialovszky Tamás, Sólyom Benedek által tervezett és az Arcadom Zrt. kivitelezésében megújuló épület is finishez érkezett. A Zsolnay-együtteshez parkkal kapcsolódó Pécsi Konferencia- és Koncertközpont − ha minden jól halad − még ez évben megnyithatja kapuit Dél-Dunántúl multifunkcionális hangversenytermeként, kulturális rendezvény-helyszínként és konferenciaközpontként. A budapesti MŰPÁ-val rivalizáló, világszínvonalú technikával felszerelt létesítmény otthont ad majd a Pécsi Kulturális Központnak, valamint a Pécs2010 EKF program nagykövetének, a Pannon Filharmonikusok Zenekarának. A 11.144 m2 nettó alapterületű épület nagyterme közel ezer fő befogadására alkalmas, ez a rendezvény típusától függően a változtatható színpadállásnak és a zenekari igényeknek megfelelően 928, illetve 880 főre csökkenthető. A budapesti Bartók koncertteremre gondolva reméljük, hogy pécsi testvérét Kodály Zoltánról nevezik el. A frissen felkerült süttői mészkőburkolaton a geometrizált spirálformában tekeredő épület tetejére mászva a zöldellő Mecsek vonulata előtt tekinthettünk vissza a mozgó darukkal tűzdelt Zsolnay-negyedre, és arra a leendő parki területre, amely kis híján az enyészeté lett. A felújítás a régi pécsieknek oly kedves Balokányfürdő területét is újjávarázsolja.
forrás: hg.hu
