Éjjel fél egykor hazafelé kerékpározom az uránvárosi hipermarketből. Hűvös szél fúj, sehol senki, a Mecsek áruház buszmegállójában azonban egy elegáns öregúr várakozik, mellette bőrönd. Megállít.
– Fiatalember, meg tudná mondani, kérem, hány óra van?
– Fél egy – mondom.
Az öregúr szemei lassan elkerekednek.
– Az teljesen lehetetlen!
– Pedig tényleg annyi.
Mélyen elgondolkodik.
– Akkor most még korán van a reggeli vonathoz, igaz?
– Igen – mondom – a reggeli vonat csak később indul.
Megint elmereng.
– Akkor az a legokosabb, ha most hazamegyek, és lefekszem.
– Igen, valószínűleg – mondom, és továbbhajtok.
A sarokról visszanézek, az elegáns alak még mindig ott áll a hidegben, teljesen egyedül. Nem hitt nekem.
szöveg: Reinhart Attila
[Hasonló sztorikat a kozosseg@pecs2010.hu címen várunk.]
kép forrása: http://www.f56.hu/
