Az ultramarinkék és a fekete viszonyát vizsgálva, tapasztaltam meg a két szín intenzív, számomra misztikus atmoszférájú teret képező hatását. A kék a feketétől kel életre és oly' erősen lüktet, hogy a formai kontúrok feloldódnak, a fekete lebegteti a kék tömeget maga előtt.
A gondolat kifejezését ez az optikai jelenség hivatott kifejezni, azaz egy fiktív térbe való átjárás lehetőségét. Ez az intenzív hatás vizsgálódásra ösztönzi a szemlélőt, arra, hogy közelebb menjen, s így funkciójába visszaemelje a kegyvesztett építményt, a lépcsőt.
E mostoha tér, siető járókelők színtere, akik figyelmét a kék hipnotikus hatása megragadja, léptüket lelassítja így nem csak önmaga felé tágítja a teret, de az idő síkjára is kihat.
További információ és szavazás: art.pte.hu/21parbeszed
