Mater Assumpta nővér „történelmi időben élt”: átélt két világháborút, a szerzetesrendek feloszlatását, a kínzásokkal teli börtönéveket, az 1956-os eseményeket. A Jóisten kemény próbatételek elé állította, de ő élete során mindvégig arra törekedett, hogy kitartson másokért, hogy segíteni tudjon a betegeken, a rászorulókon. A szerzetesrendek feloszlatása után felkereste és ápolta az idős nővéreket és a betegeket, emiatt börtönbe hurcolták. Huszonhét hónapi börtöni tartózkodása alatt inkább vállalta a kínzásokat, minthogy bárkit is eláruljon. 1956 után 19 évig járt Erdélybe, a Felvidékre és a Vajdaságba, hogy segítsen a rászoruló embereknek. Megbízták a pécsi Prohászka Otthon vezetésével, amelyet élete végéig, csaknem 50 évig teljes odaadással irányított. 1980-tól a Miasszonyunk Női Kanonokrend általános főnöknője lett, bár a rend hivatalosan csak 1989-ben alakulhatott újra. Assumpta nővér elszántságát bizonyítja az is, hogy addig nem nyugodott, amíg a rendszerváltás után vissza nem szerezte, és a Miasszonyunk Női Kanonokrend szolgálatába nem állította azokat az épületeket, amelyek azelőtt az egyház tulajdonába tartoztak. Így keltek életre a mai Ciszterci Nevelési Központ tagintézményei: Assumpta nővérnek köszönhetően 1991-ben megnyithatta kapuit a város egyetlen katolikus óvodája, 1999-ben megkezdte működését az Árpádházi Szent Margit Katolikus Általános és Zeneiskola, és 2004-től lett egyházi szellemiséget követő leánykollégium.
