1938-tól a bányában dolgozott. Sepregető, segédvájár, vájár, lőmester, az egyetem után a mérnökség vezetője volt. 1970-től honismerettel foglalkozott, 1982-ben szerzett képesítést a Pécsi Pedagógiai Főiskolán. Szakdolgozatában a szabolcsi szénbányászat történetét írta meg.
Szakköröket vezetett. 2005-ben megalapította „Mecsekszabolcs kincsei” hely- és bányatörténeti közgyűjteményt az Origó-Házban. Számos kitüntetésén túl helyi közössége „Mecsekszabolcs Díszpolgára” és „Mecsekszabolcs Bírója” tiszteletbeli címekkel ruházta fel. A pécsszabolcsi római katolikus egyházközség világi vezetője is volt.
