Bányamérnök, 1943-tól a Pécsi Bányakapitányság vezetője, 1957-től 1963-ig az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség elnökhelyettese. Sokat tett a mecseki bányaveszélyek eredményes leküzdéséért. Négy évtizeden át, mint az Országos Szilikózis Bizottság elnöke, kitartóan foglalkozott a szilikózis megbetegedések megelőzésének műszaki problémáival. 1957-1969 között a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke, haláláig tiszteleti tagja. 1945 után a pécsi műszaki élet szervezője, a Pécsi Műszaki Szemle megindítója. Színes egyéniségével, megkérdőjelezhetetlen szakmai tudásával, közvetlen stílusával, megoldást kereső emberséges szigorával, egy nagyon nehéz időszakban, meghatározó személyisége volt a mecseki bányászatnak, a pécsi műszaki életnek.
