Az épített tér és az élő környezet találkozása egy izolált helyszínen lehetőséget ad a résztvevő számára, hogy kérdéseket vessen fel önmagával, környezetével és annak változásaival kapcsolatban. Az EKF miatt bekövetkező óriási mozgások pezsgésbe hozzák a városlakókat is, és ez a pezsgés sokféle lehet, de mindenképpen reflexióra kényszeríti az egyént. Ez a sátor egyben labirintus is, ami arra vár, hogy tartalommal telítse meg az arra tévedő. Egyedül is be lehet tölteni ezt a kis teret, így a városi hangok, színek, szagok kívül maradnak. A mű feladatát akkor éri el, ha a használója önmaga tudatosságának és felelősségének fontosságára is ráébred. Nemcsak a létezésére, hanem arra, hogy aktív, cselekvő lény, aki alakíthatja környezetét. A fehér falak így remélhetőleg a három hét végére nem maradnak üresen.
További pályamunkák és szavazás: art.pte.hu/21parbeszed
