Régi pécsi család sarja, a XX. század viharos magyar történelmének jóvoltából változatos életpályát futott be. Katonaorvosként vesz részt Buda védelmében, Signum laudis kitüntetést kap hadiszalagon a kardokkal, ötven éves késéssel 1995-ben válik tagjává a Vitézi Rendnek. Pécsi klinikai sebész, majd hosszú időn át Pécsbányatelepen körzeti orvosként dolgozik. Számos nemzetközi kongresszus, konferencia résztvevője Európában, Teheránban, Kubában. Alapítója és lelkes vezetője volt a pécsi optimisták klubjának, elnöke az Orvosírók Egyesületének. A Taigetosz című írása 1992-ben, Tépett lobogó című visszaemlékezése 1995-ben jelent meg, továbbá több száz cikke hazai újságokban, bolgár, holland, olasz és japán lapokban. Kitüntetései: Fekete István díj, Napjaink irodalmi díj, Őszidő fődíj, Magyar Rádió irodalmi díja, Cesare Pavese olasz nemzetközi irodalmi díj 1989 és 1991, Markusovszky díj, Centre Mondial de la Paix de Libertésset des Droits de l’Homme érem.
