1956-ban a Mecseki Láthatatlanok egyik katonai vezetője. 1939-ben Ludovika Akadémiát végzett, és gyalogsági hadnaggyá avatták. Részt vett a védelmi harcokban (1944), majd hadifogságba esett (1945), ahol belépett a hadifoglyokból alakuló 1. honv. gyalogezredbe. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, nov. 5-én csatlakozott a fegyveres ellenállásához. A "Mecseki láthatatlanok" katonai pk.h.-e lett ("Béla" és "Vadász" álnéven). Megtervezte, és részt vett a pécsváradi fegyveres rajtaütésben (nov.14.). Feloszlatásuk után (nov.16.) társaival Jugoszláviába menekült (nov.22.). Franciaországba és Kanadába utazott, végül Franciaországban telepedett le (1958), Nieul-sur Mer kisvárosban élt. Külföldön is folyamatosan publikálta katonai tapasztalatait. A rendszerváltás után többször hazalátogatott Pécsre, a mecseki harcokról írt naplóját a Baranya Megyei Levéltárnak ajándékozta.
