Könyvtáros, író, irodalom és művelődéstörténész, irodalomszervező. 1924 – véglegesen Pécsre kerül és haláláig, azaz fél évszázadon át Pécs szellemi életének kiemelkedő alakja, műfordítások, irodalom- és művelődéstörténeti munkák szerzője. 1931 – a Janus Pannonius Társaság alapító tagja, 1935 – egyetemi magántanár. 1941 – 1948 a Sorsunk főszerkesztője, 1945 – 1948 a Batsányi Társaság elnöke. Nevezetesebb művei: Sziriat oszlopai, Az írás története, Magyar Dunántúl, Az elveszett paradicsom, Az ötödik ember, Varázstudomány. Az utóbbi hatalmas (mintegy ötezer oldalas) munkáiban – melyek csak halála után jelennek meg – az emberiség történetének feldolgozására vállalkozik. Önéletrajza (Pergő évek, 1976) információ-gazdag, tanulságos kordokumentum. A századközép vitathatatlan szellemi tekintélye, Hamvas Béla, Kerényi Károly, Németh László, Weöres Sándor szellemi rokona, „Pécs szent embere” (Németh László). Jelölő: Pro Pannonia kiadó - Pécs
A pécsi Városfoglalásről bővebben itt olvashat.
